Élek letörése és testek kiüregelése

Élletörés és lekerekítés a kiválasztott éleken, egyenletes vastagságú falak dobozokhoz, poharakhoz és házakhoz.

Élek letörése és lekerekítése

Az éles élek ritkán mutatnak jól egy nyomtatott alkatrészen, és különösebben erősek sem. Az élletörés ferdén levágja az élt, a lekerekítés lekerekíti. Mindkettő azokra az élekre hat, amelyekre kattintasz.

1. Jelöld ki a testet (vagy a csoportot).
2. Kattints a szalagon a „Lekerekítés” vagy az „Élletörés” gombra, nyomd meg a B billentyűt a lekerekítéshez vagy a Shift+B billentyűt az élletöréshez, vagy kattints jobb gombbal a testre, és válaszd ki a menüből.
3. A test élei kivilágosodnak. Kattints azokra, amelyeket érinteni kell. Egy újabb kattintás kiveszi az élt. A Shift billentyűvel egyetlen élt adsz hozzá vagy veszel el.
4. Állítsd be a méretet, és erősítsd meg az „Alkalmaz” gombbal vagy az Enter billentyűvel.

A panel a jobb felső sarokban van. Ha eltakarja azokat az éleket, amelyekre kattintanál, húzd el a címsoránál fogva; legközelebb is ott nyílik meg, ahogy a „Kiüregelés” és az „Ismétlés” is. Kattints duplán a címsorra, hogy visszakerüljön.

Ha nyitott panel mellett alakzatot választasz az alakzatlistából, a panel semmit sem alkalmazva bezárul, és a kiválasztott élek elvesznek. A kattintás ekkor az új alakzatot helyezi el, nem éleket választ.

A panelen ezeket találod:

• A „Minden éles él” egyszerre minden élt kijelöl, a „Törlés” kiüríti a kijelölést.
• „Sugár” a lekerekítéshez. Az élletöréshez a „Távolság” vagy a „Szög” értéket állítod be.
• Az „Éles él küszöbe” dönti el, mely élek számítanak egyáltalán élesnek. 25°-os értéknél csak a határozott töréseket veszi élnek, a lapos átmeneteket békén hagyja.
• A „Felső élek” csak a test legtetején futó éleket választja ki. Ez a gyors út egy sütikiszúróhoz: építsd meg a körvonalat egy vázlatban vonalként, majd törd le a felső éleket. A „Szög” adja meg, milyen meredek a letörés; nem érhet tovább, mint amilyen vastag a fal.
• A „Csak a látható élek” elrejti azokat az éleket, amelyek onnan nézve, ahonnan nézel, a test mögött vannak. Alapból minden él átlátszik a testen, ami egy zsúfolt alkatrésznél zavaró lesz; bekapcsolt kapcsolóval csak a feléd néző éleket látod, és csak azokra kattinthatsz. A többi eléréséhez forgasd el a nézetet. Egy pirossal rajzolt él (lásd lent) mindig látszik.
• „Egy kattintás a simán folytatódó éleket is kiválasztja”: egy kattintás ilyenkor azokat az éleket is kiválasztja, amelyek simán egymásba folynak, például egy lekerekített sarkú lap körüli összes élt. A kapcsoló csak azt dönti el, mit választ ki egy kattintás: a CAD-mag az élletörést vagy a lekerekítést mindig továbbviszi az ilyen simán folytatódó éleken. A panel megmondja, hány további élen történik ez meg.
• Az „Élméret megtartása átméretezéskor” megtartja az élletörés vagy a lekerekítés méretét akkor is, ha később átméretezed a testet.
• Az „Előnézet minősége” („Vázlatos”, „Normál” vagy „Finom”) dönti el, milyen finoman számolódik az előnézet. Nehéz alkatrészeknél a „Vázlatos” gyorsabb.

Amíg a méretet állítod, a layerling újraszámolja az előnézetet. Ez eltarthat egy pillanatig. Nyugodtan állíts tovább; az utoljára választott érték számolódik ki.

Ha a méret túl nagy az élhez, a layerling ezt jelzi, és kisebb értéket javasol. Gyakran egy-két milliméterrel kevesebb is elég. Éles szögeknél egy lekerekítésnek több hely kell, mint amennyit a sugara sejtet. Kis képernyőn a panel magától legörget, hogy az üzenet látható legyen.

Ha egy addig működő kijelölés egy újabb élre kattintva hibára fut, az az él pirosra vált, és vastagabban rajzolódik: ez az, amelyet ekkora méretben nem lehet a többivel együtt megmunkálni. Kattints rá újra, hogy kivedd, vagy csökkentsd a méretet. Ha az üzenet fennállása alatt további élekre kattintasz, az első piros marad. Ha nincs korábbi működő kijelölés – a legelső kattintásnál, vagy egy épp megemelt méretnél –, azok az élek válnak pirossá, amelyek önmagukban sem működnek, vagy mind, ha csak az együttesük a gond.

A mutató alatti él is vastagabban rajzolódik, így látod, melyiket választja ki egy kattintás.

Élművelet visszavétele

Egy megmunkált test bármikor újra megmunkálható. Jelöld ki újra, és nyisd meg az eszközt – a Lekerekítés, az Élletörés és a Kiüregelés is mutatja a listát: az „Élművelet visszavonása” alatt látod, mi van már rajta. A „Visszavonás” egyetlen műveletet vesz vissza. Figyelem: ha újabb műveletek vannak fölötte, azok is vele mennek, és a panel megmondja, hány.

Egy élletörés, lekerekítés vagy kiüregelés mellett ott van a „Szerkesztés” is. Ugyanígy visszaveszi a műveletet, de azonnal újra megnyitja az eszközt ugyanazokkal az élekkel és a régi értékkel. Megváltoztatod az értéket, és újra alkalmazod: egy 3 mm-es lekerekítésből 5 mm-es lesz anélkül, hogy újra rá kellene kattintanod az élekre. Ha újabb műveletek vannak fölötte, itt is vele mennek. Ez a mostantól készülő élműveletekre érvényes; a régebbiek csak visszavételt kínálnak, ahogy egy csoport egyes részei is.

Egy csoportnál, mondjuk egy lyukas hengernél, a megmunkált él a kész testhez tartozik, nem valamelyik részéhez. A csoportból így egyetlen test lesz, és a „Csoportbontás” már nem érhető el. Vedd vissza a műveletet a fent leírt módon, és a csoport minden részével együtt visszatér. A legegyszerűbb, ha az élműveleteket a végére hagyod. Ez a menetekre is érvényes: az élműveleti eszköz a menetet a pontos testeként veszi, így egy menetes furatos hasáb élei a helyén lévő menettel együtt kerekíthetők le. Egy menet éleinek kiszámítása tovább tart, mint egy egyszerű alakzaté, M6-nál néhány másodpercig, egy G1/2-es csőmenetnél nagyjából fél percig.

Egy STEP-ként importált alkatrész is megtartja a CAD-geometriáját: az élletörés, a lekerekítés és a kiüregelés a fájlból származó testen működik, akármilyen finoman rajzolódik is az alkatrész a képernyőn. Az STL, az OBJ és a 3MF csak háromszögeket hoz, és egy finoman rajzolt alkatrész túl sűrű lehet az élműveleti eszközhöz. Ha egy alkatrész STEP-ként is elérhető, azt importáld.

Testek kiüregelése

A dobozokban, poharakban, házakban és fedelekben közös, hogy belül üresek, egyenletes vastagságú falakkal. Pontosan ezt csinálja a „Kiüregelés”.

1. Jelöld ki a testet, és kattints a „Kiüregelés” gombra, vagy kattints jobb gombbal a testre, és válaszd ki a menüből.
2. Állítsd be a „Falvastagság” értékét.
3. A „Nyitott oldalak” alatt kapcsold be azokat az oldalakat, amelyek nyitva maradnak: „Felül”, „Alul”, „Elöl”, „Hátul”, „Bal” vagy „Jobb”, ahányat csak akarsz – egyedül az „Elöl” fióknak való nyílást ad, a „Bal” és a „Jobb” alagutat. Ha egyik oldal sincs bekapcsolva, a test minden oldalon zárt marad, középen egy üreggel.
4. Döntsd el, hogy a „Belső élek” „Lekerekített” vagy „Éles” legyenek.
5. Kattints a „Kiüregelés” gombra.

A falak befelé nőnek. A külső oldal változatlan marad.

A „Belső élek” csak ott számítanak, ahol a belső falak eltávolodnak egymástól – a test egy lépcsőjénél vagy egy nyílás körül. Egy egyszerű doboz üregének sarkai mindkét beállításnál élesek. Lekerekített belsőhöz előbb kerekítsd le a test külső éleit (lásd fent), aztán üregeld ki: a belső a sugár mínusz a falvastagság értékével követi. Ha a lekerekített belső nem építhető fel – ez nagyon sok rövid egyenes darabból álló körvonalnál, például egy körvonallá alakított rajznál előfordulhat –, a layerling ugyanazt az üreges testet éles belső sarkokkal építi meg.

Minden nyitott oldalhoz a testnek azon az oldalon, a legszélén egy sík lapra van szüksége. A gömbök és a szabad formájú alakzatok ezért így nem üregelhetők ki. Ha a fal túl vastag a testhez, a layerling jelzi, és vékonyabbat kér.

Egy zsebes test – egy olyan hasáb, amelyben egy nem teljesen átmenő lyuk van, és egy dobozt egy megemelt lyukkal csoportosítva készült – szintén kiüregelhető, felül nyitva: a zseb körüli falak is kiüregelődnek, így a külső fal és a zseb között egy felül nyitott üreggyűrű marad, a zseb alja alatt pedig egy vékony üreg fekszik.

A csúcsban végződő testeknek, mint egy kúpnak vagy egy körbeforgatott háromszögnek, nincs felül sík lapjuk, amely nyitva maradhatna. Egy teljesen zárt üreg sem működik ott, mert egy csúcs nem tolható el befelé: még 1 mm-es falnál is azt az üzenetet kapod, hogy a falak nem lehetnek ilyen vastagok. Ehelyett a forgatás előtt rajzold bele a falat a profilba: készíts másolatot a körvonalról, kicsinyítsd a másolatot egyenletesen, tedd a nagy körvonal közepére, vágd ki vele a nagyot, majd forgasd körbe az egészet (Vázlatok fejezet, Forgatás rész). A két körvonal közötti távolság a falvastagság.

Ha egy kiüregelt testet később átméretezel, a layerling azonnal újra kiüregeli az új méretben. A fal olyan vastag marad, amilyennek választottad, a kerek testeknél is. Egy hengerből, amelyet az egyik irányba jobban húzol, mint a másikba, ellipszis lesz.